Nyíltlevél, vagymi

A nyálcsorgatós postok után asszem most egy kis mélyvíz.

Az utóbbi időben, egy rakat emberrel nem tartottam a kapcsolatot, nem véletlen, aki egy picit számít, annak szóltam. Namosthogy miértis: egyrészt ugye munka, fogaskerék, miegymás, ez sok idő...másrészről költözés, ez magától érthető, aztán ott az isi, ahol ha nem húzom meg magam, továbbá bele sürgősen, engem húznak meg félévkor, nem is kicsit, akkormeg kilőve az esély, hogy egyátalán a távoli jövőben is, de bármikor kiszabadulhatok a magor közoktatás jótékony karmai közül. Továbbá valami, ami egy kicsit csúnya, dehát istenem: Tél van, dolog sok, idő meg baromi kevés, úgyhogy megpróbálok minél több időt szánni amaz kevés szabad időmből, azokra, akiket szeretteimnek tartok, legyen az családtag, legjobbarát, vagy a nyári szokásos szociáls prostitúciók alatt megismert haverok. Mert hát ugye akkor az embernek több ideje, energiája, ideje, meg energiája, meg ideje van, pláne ha még iszik is, a verbális képességek se okoznak gondot. Nem akarok senkinek se a lelkébe belegázolni tövig, csak látom, hogy mindenki szapul, hogy nem érek rá, és megpróbálom a látszatot elhessegetni, nem úgy, mint számos társaságorientált ismerősöm. Azzal az 5-6 emberrel is nehéz így találkoznom, nemhogy háromszor annyival, bocs, retek vagyok, csak szeretném korrekten kezelni a dolgokat, nem biztos, hogy megy, gyerekcipőben járok itt is, próbálgatom, aztán ahogy esik, úgy szakad darabokra. Maradok a legyen-inkább-3-barátom-minthogy-300-haverom elvnél, nem biztos, hogy ez olyan borzasztó, szerintem abszolute pótolható valaki vagyok, legalábbis igyekszem nem kelteni az ellenkezője látszatát, meg úgyse 17-19 évesen szövődnek örök kapcsolatok, ha igenis, nem fél évnyi "ismeretség" alatt. Dehátpersze foreverlove, foreverfriends, elszakíthatatlan és elkeseredett kötelék, ez kell ugye, csak nehogy egyedül maradj, mert a végén még önálló is leszel. Júúúj, ugye. Remélhetőleg van annyira okos a mindenki, hogy nem ír egy kedves ismerősömhöz hasonlóan ilyen "hát Áron, nem így kéne rendezned a komplexusaid", meg "most utálsz?" kaliberű, rendkívül mélyreszántó és legfőképp átgondolt kérdéseket, tartok mindenkit annyira, hogy ilyen meg se fordul a fejében.

Hogy ne csak magamról írjak, közlöm mindenkivel, hogy Hiller István pogózott a Gecizők koncertjén.

Évvég list

Asszem muszáj most ilyet írnom

Év lemeze:

1. Mastodon - Blood Mountain


2. Mono - You Are There


3. Buried Inside - Chronoclast (annak ellenére, hogy tavaly jött ki, én csak most ismertem meg, heh)


4. Isis - In The Absence Of Truth


5. iLiKETRAiNS - Progress-Reform


6. Tool - 10.000 Days (mer ha má kiadták, kedvességből beveszem)


7. M83 - Before The Dawn Heals Us


8. Cult Of Luna - Somewhere Along The Highway


9. Jesu - Silver


10. Yndi Halda - Enjoy Eternal Bliss

év többije elmehet a búsba, se jó film, se jó könyv nem volt

Zee Ball

a: Istenem, milyen végtelenül ronda, szerencse, hogy nem ide jár.
b: Bazdmeg, az az osztálytársunk

én: Kééérlek, ne rakjátok a mikrofont a hangalával szembe, mer begerjed
a: Okok, vigyázunk
:DVAAAAAAAAAAAAAAAA:
b: Mit csesztél már megin el, Áron?

a: Komolyan kibulizom, hogy 70 kiló fölött törvény tiltsa a hastáncot

a: Ismered az XY-t (főszerv)
én: Aha, szerintem egy megalomán fasz
a: A nővérem.


Best of Szalagavatói Társalgások tegnap

Albumlévéjj

Több mint fél éves, az utóbbi időben egyre fokozódó, de ennek ellenére nézettségét egyátalán nem megnövelő last.fm-es "Top Artist" kupám eredménye végül tegnap született meg, mikoris az amerikai postock-idm formáció, a The Album Leaf [képünkön], egy cseles mozdulattal megkerülve a brit iLiKETRAiNS-t, kiütéssel győzte le a listát május óta vasmarkúan birtokló norvég Ulver-t, mely nyighaj kis 414 számával kénytelen volt a második helyre visszakullogni.

Nagy tapsot tehát a multiinstrumentalista, közhelyköltő James La Valle, és bandája a The Album Leafnek :standing ovation:

Szerintem ma akkor back to the roots lesz, mágha mérsékelten is, úgyhogy be az első lemezt, amit megismertem tőlük, és irány az az épület, ami valszeg semmilyen tekintetben nem felel meg a zene hangulatának, a magyar közoktatás egyik II. kerületi végvára.

Preface

Asszem így 80.000ik alkalomra rá kell jönnöm, hogy se pszeudoművész nem leszek, ha angolul írok blogot (keine szókincs), se a tudásom nem fog fejlődni, mer egy idő után baromira elkedvtelenedek az egésztől, úgyhogy megpróbálok magyarul, azt még úgyis meg tudom játszani, hogy értem.
Tegnap volt Wall Of Sleep, annyira hangosan, hogy még most is csöng a fülem, ami szerintem utoljára a 13 éves koromban katarzisként megélt Depresszió koncert után volt, az is csak pár óráig, és egyszer. Nem volt jó találkozni a régi arcokkal, mer egyel se találkoztam, ellenben rakás olyan volt, akinek a fejével hetente többször is sikeresen konfrontálódok, ez már onnan is jó, hogy üdítő társaságuk mellé, mégüdítőbben ható sörrel is megajándékoznak, mindezt ingyen.
CDT énekesének meg továbbra sem illik a hangja az aktuális bandájához.