Friday, December 15, 2006

Nyíltlevél, vagymi

A nyálcsorgatós postok után asszem most egy kis mélyvíz.

Az utóbbi időben, egy rakat emberrel nem tartottam a kapcsolatot, nem véletlen, aki egy picit számít, annak szóltam. Namosthogy miértis: egyrészt ugye munka, fogaskerék, miegymás, ez sok idő...másrészről költözés, ez magától érthető, aztán ott az isi, ahol ha nem húzom meg magam, továbbá bele sürgősen, engem húznak meg félévkor, nem is kicsit, akkormeg kilőve az esély, hogy egyátalán a távoli jövőben is, de bármikor kiszabadulhatok a magor közoktatás jótékony karmai közül. Továbbá valami, ami egy kicsit csúnya, dehát istenem: Tél van, dolog sok, idő meg baromi kevés, úgyhogy megpróbálok minél több időt szánni amaz kevés szabad időmből, azokra, akiket szeretteimnek tartok, legyen az családtag, legjobbarát, vagy a nyári szokásos szociáls prostitúciók alatt megismert haverok. Mert hát ugye akkor az embernek több ideje, energiája, ideje, meg energiája, meg ideje van, pláne ha még iszik is, a verbális képességek se okoznak gondot. Nem akarok senkinek se a lelkébe belegázolni tövig, csak látom, hogy mindenki szapul, hogy nem érek rá, és megpróbálom a látszatot elhessegetni, nem úgy, mint számos társaságorientált ismerősöm. Azzal az 5-6 emberrel is nehéz így találkoznom, nemhogy háromszor annyival, bocs, retek vagyok, csak szeretném korrekten kezelni a dolgokat, nem biztos, hogy megy, gyerekcipőben járok itt is, próbálgatom, aztán ahogy esik, úgy szakad darabokra. Maradok a legyen-inkább-3-barátom-minthogy-300-haverom elvnél, nem biztos, hogy ez olyan borzasztó, szerintem abszolute pótolható valaki vagyok, legalábbis igyekszem nem kelteni az ellenkezője látszatát, meg úgyse 17-19 évesen szövődnek örök kapcsolatok, ha igenis, nem fél évnyi "ismeretség" alatt. Dehátpersze foreverlove, foreverfriends, elszakíthatatlan és elkeseredett kötelék, ez kell ugye, csak nehogy egyedül maradj, mert a végén még önálló is leszel. Júúúj, ugye. Remélhetőleg van annyira okos a mindenki, hogy nem ír egy kedves ismerősömhöz hasonlóan ilyen "hát Áron, nem így kéne rendezned a komplexusaid", meg "most utálsz?" kaliberű, rendkívül mélyreszántó és legfőképp átgondolt kérdéseket, tartok mindenkit annyira, hogy ilyen meg se fordul a fejében.

Hogy ne csak magamról írjak, közlöm mindenkivel, hogy Hiller István pogózott a Gecizők koncertjén.

No comments: